Korunk egyik leggyakoribb problémái közé sorolhatjuk étkezési szokásainkat, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az elhízás mára népbetegséggé avanzsálódott. Klinikai nevén obesitas-azaz elhízás, amit mi magunk is tapasztalhatunk a lakosság körében. Sokszor- sajnos igen helytelenül- hajlamosak vagyunk „elkönyvelni”, hogy a számunkra ismeretlen személy hogyan lehet ilyen hanyag, és már ítélkezünk is, hogy néz ki, nem ad magára, és különben is, nem esztétikus. Azonban egyrészt sem az ítélkezésünk, gondolatmenetünk nem helyénvaló, hiszen a kiváltó okaira már véletlenül sem gondolunk, továbbá az sem fut át a fejünkben, hogy valójában, ami idáig vezet, lehet, hogy egy ránk is kiterjedő szokást foglal magában.
Függetlenítsünk el a testalkattól, és az ideáloktól, ami valójában az ítélkezést kiválthatja belőlünk, és nézzük meg, mi is az a túlevés, és mikor kerülhetünk bele!
Amikor az evés okoz örömöt
Az, hogy hogyan és miképp táplálkozunk, azt hiszem bátran mondhatom, hogy befolyásolja az egész életünket. Rengeteg szakmai ajánlást látunk, és ami talán még veszélyes is- rengeteg „divatdiétával” is találkozhatunk. Az ünnepek közeledtével igen gyakori jelenség, hogy rávágjuk „erre a pár napra simán elengedhetem magam” - avagy felfüggesztem a diétát, úgysem lesz következménye.
Forrás: Canva.com
Sajnos arra nem gondolunk, hogy mi történik ilyenkor a szervezetünkkel, hogy pár nap alatt is milyen mértékben sokkoljuk az elfogyasztott töméntelen mennyiségű cukorral, arra pedig végkép nem, hogy előfordulhat, - nem is csak az ünnepekor csináljuk ezt-.
Fontos megemlíteni, hogy véletlenül sem arról van szó, hogy karácsony alkalmával megeszünk egy szelet bejglit, meg hozzá egy pohár bort! Túlevésről akkor beszélünk, amikor olyan mennyiségű élelmiszert fogyasztunk el, amelyre valójában a szervezetünknek semmi szüksége, és nem is az éhség a fő motiváció, sokkal inkább a lelki dolgainkkal való megküzdés ölthet testet ebben a formában.
Miért pont az evés?
Nos, egyrészt egy szokásról is beszélhetünk, de akár egy megküzdési mechanizmusról is: a stressz, amely minket körülvesz (az ünnepek alkalmával pláne felerősödhet) esetlegesen egy túlevés formájában jelenik meg az életünkben. Ahogy az sem ritka, hogy valóban egy éhségről van szó, csak épp nem fizikai, hanem lelki síkon: az evés valóban okozhat örömet! Hiszen hatással van az agyunk biológiai részére is, a szerotonin, és dopamintermelésünkre is, ami a köznyelvben igen elterjedt „boldogsághormonként” vannak elkönyvelve, amibe bizony van igazság.
Mi történik, ha csak alkalmanként (pl. ünnepekor) csináljuk?
Gondolhatnánk, hogy hát mégis miért ártanánk magunknak, hiszen normál testalkattal rendelkezünk- ennyitől biztosan nem fogunk elhízni, és különben is, az év többi napján egészséges étrendet követünk.
Gondoljuk végig, mi az első mélyebb megélés, amit tapasztalunk, ha megtörténik a túlevés? Azt hiszem a „kajakóma” szóval nem mondok újat, viszont ennek komoly biológiai háttere van- amibe már nem gondolunk annyira bele. Többek között a gyomrunk túltelítődik, amihez nincs hozzászokva, és igen „kemény munka” előtt áll ilyenkor. Rengeteg lehet a felesleges szénhidrát, cukor-amit a karácsonyi bejglivel bevittünk, amit legalább 4 szelet tömény süteménnyel is lefojtottunk, biztos, ami biztos. De ezeket a cukrokat le is kell bontani és ilyenkor bizony az inzulintermelésünk sem az átlagos. A folyamat végére hirtelen vércukoringadozás is felléphet, ami szintén nem egy kellemes dolog.
Teljes mértékben előfordulhat, hogy külsőnkön nem megfigyelhető a változás, azonban szervezetünk biztosan nem örül a kialakult állapotnak. Előfordulhat hasmenés/székrekedés, émelygés, hasi fájdalom, alvási nehézségek-és számtalan egyéb tünet, amire csak legyintünk egyet.
„Rossz szokások” formájában fellépő túlevés
Sajnos a túlevés egy mechanizmusként is jelen lehet az életünkben, függetlenül az ünnepektől. Kóros esetben evészavar is lehet a vége, és bizony járhat elhízással is- de ezeket már csak akkor észleljük, amikor a baj kialakult, és jóideje benne vagyunk az állapotban. Ha a túlevés gyakran fennálló „szokás”, akkor azt tapasztaljuk, hogy rendszeresen fogyasztunk nagy mennyiségű ételeket, általában rövid idő alatt. Gyakori a kontroll elvesztése az ételek felett, és valójában az evésre való ok lelki, mintsem fizikai.
A rendszeres túlevés lelki háttere
- Fontos kihangsúlyozni az ételekhez fűződő érzelmei reakciókat- ilyenkor ugyanis rövidtávon csökkentik a stresszt.
- Az a tény, hogy bármikor bármilyen élelmiszer elérhető számunkra, többek közt kedvenc falatjaink is- és bizony a határtartás egy nehéz
probléma lehet az evés körüli témákban is. - Családi, és szociális tényezők is szerepet játszanak: Mi az elvárt? Mi milyen elvárásnak akarunk megfelelni? - több esetben is előfordult, hogy családi halmozódás figyelhető meg- „otthon ennyi szokás- akkor ezt nekem is követni kell” elv alapján.
Ahogyan az alkalmakhoz kötött túlevésnek, úgy a rendszeres formában megjelenő állapotnak is megvannak a maguk következményei, többek között:
- a súlygyarapodás
- emésztőrendszeri problémák (pl. reflux kialakulása)
- szív és érrendszeri gondok (esetleges magas vérnyomás)
- a cukorbetegség kialakulásának veszélye is megnő (a 2-es típusú cukorbetegség összefüggést mutat az elhízással)
Hogyan előzhetjük meg, és mit tehetünk, ha belekerültünk a túlevésbe?
Először is, fontos felismerni a kiváltó okot. Vizsgáljuk meg, hogy ez rendszeres, vagy gyakori probléma az életünkben? Az alábbiakban gondoljunk át néhány lehetséges opciót, amelyek sokat segíthetnek a kiút megtalálásában is!
Forrás: Canva.com
- Gyakori, hogy stresszevésről van szó- ilyenkor, ha megtaláltuk az okot, érdemes realizálni, hogy ez valójában egy megküzdési mechanizmus, melyen lehetőségünk van változtatni, és kialakítani egy számukra is egészséges stratégiát.
- Próbáljunk meg reálisan állni az étkezéshez, biztos forrásból tájékozódjunk, hogy személyes életünkben: életkorunk, magasságunk és fizikai aktivitásunk szerint milyen az energiaszükségletünk? Jelenleg annak megfelelően étkezünk?
- Akár dietetikus bevonásával-állítsunk össze egy számunkra is tartható étrendet, ahol odafigyelünk a harmóniára: zsír, szénhidrát, rost megfelelő mértékben és arányban kerüljön a szervezetbe- ezzel is elkerülve az esetleges panaszokat, mint például a székrekedés, vagy vércukrunk ingadozása.
- Mivel beleinknek biztos nem ez a megfelelő út, független a kiváltó októl- igyekezzünk vele is törődni: a megfelelő víz, és zöldség/gyümölcs bevitele mellett fogyasszunk probiotikumot, amely enyhíthet tüneteinken, és segíti a bélflóránk megfelelő állapotának kialakulását.
- Amivel még biztos nem ártunk, ha lassan eszünk, nem habzsoljuk az ételt. Rágjuk meg alaposan, és ne más tevékenység közbe együk meg az ebédet 2 perc alatt!
- A legvégére pedig- ami elengedhetetlen lehet- ha már tudatosult bennünk, hogy régóta fennálló panaszunk van, mielőbb kérjük orvos segítségét a fentieken túl! Továbbá a lelki háttért vizsgálva pszichológus bevonásával sokat tudunk változtatni önértékelésünkön, és testképünkön egy esetlegesen fennálló elhízás esetén is!
Láthatjuk, hogy a túlevés valójában sokkal mélyebb, és összetettebb dolog, mint amire gondolnánk. Nem ajánlatos félvállról venni, és ha alkalmanként fordul elő, akkor is jobb, ha foglalkozunk vele. Mások elítélése külsője alapján szintén egy veszélyes dolog, és semmiképpen sem célravezető! Fontos, hogy lássuk, mind egyediek vagyunk, és ez is lehet olyan mentális probléma, mint bármely másik!
Ha azt látjuk az ismerősünkön, családtagjainkon, hogy esetlegesen felmerül az életükben a túlevés, akkor megbélyegzés helyett bátran, és nyíltan beszéljünk az adott helyzetről, hiszen könnyen lehet, hogy ő maga is szeretne róla beszélni csak fél az esetlegesen kialakuló elítéléstől. Azonban itt is érvényes, hogy csak egy bizonyos szintig próbáljunk betekinteni mások életébe, hiszen a fent leírtakból következik, hogy a túlevés ugyanolyan érzékeny téma, amely segítségre szorulhat, mint bármely más mentális nehézség!
Felhasznált irodalom:
